Csekonics-palota berendezése

Épületleírás 

A Kecskeméti utca 10. szám alatt állott a Csekonics József részére Hild János tervei alapján 1797-ben épített palota. Az 1838. március 15-i pesti árvíz idején a palota oly mértékig rongálódott meg, hogy az ekkor teljesen összedőlt hátsó – Magyar utcai telekhatárral is rendelkező – udvari végére Pollack Ágostonnal egy új épületrészt terveztetett a tulajdonos. Az új épületrésznek az Ybl-hagyatékban csupán a földszinti alaprajza található meg, de az azon ábrázolt két lépcsőház, valamint a Magyar utcában ma itt fennálló klasszicista homlokzati rendszerű épületrész alapján az új épületrész emeletes lehetett. A Hild-féle Kecskeméti utcai épület utcai szárnya szabálytalan alaprajzú, két- és háromtraktusos belső térrendszerrel, fűtőfolyosókkal rendelkezett. A keleti udvari oldalszárnyban két szoba és egy nyitott kéményes konyha, míg a nyugati oldaliban két szoba és egy szín található. Ehhez építették hozzá a Pollack Ágoston tervezte udvari épületrészt, amelynek földszintje szabálytalan négyszög alakú, déli-délnyugati oldala a Kecskeméti utca vonalával párhuzamos, míg keleti oldala a Magyar utca nyugati térfalának része. Az építmény középtengelyében, a meglévő palota kapualjának tengelyében folyosó húzódik, északi végén egy a Magyar utcai telekhatáron végighúzódó istállóval, tizenegy ló részére. A folyosótól nyugatra található helyiségek egy szabálytalan ötszögű belső udvar köré vannak rendezve, a nagyobb és a kisebb udvart összekötő, törtvonalban haladó másik folyosóról egy íves lépcsőház indul. A Pollack Ágost első tervén még megtartandóként ábrázolt, Hild János tervezte korábbi épületrészt 1839-ben szintén lebontották, és az építész tervei szerint alapjaitól újjáépítették.

A Csekonics-család 1864-ben megbízást adott Ybl Miklósnak a palota kisebb léptékű átalakítása és az épület berendezési tervei elkészítésére. Az 1838-39-ben újjáépített palota első emeletének alaprajzán a tervező kisebb bontásokat, illetve újonnan építendő falakat jelölt, valamint színezett foltokkal jelölte a helyiségekbe készítendő, ott elhelyezendő bútorokat, s az alaprajz felirataiban megadta a helyiségek új funkcióit is. Egy kisebb utcai, északnyugati szobában budoárt, a két nagyobban szalont rendezett be. A budoárból az udvari traktusba nyíló helyiségben falakat bontott, s itt felülvilágító ablakkal megvilágított írószobát rendezett be. A középső szalonba az udvari traktusban található, a lépcsőházból nyíló előtérből lehetett eljutni, míg a jobb oldali, délkeleti szalonból újabb szalon, ebből pedig étkező nyílott, mely mögött, illetve az épület jobb oldali udvari szárnyában kiszolgáló helyiségek, illetve a cselédség szobái kaptak helyet, míg a bal oldali szárnyban az írószobából nyíló hálószoba és öltözőszoba volt található. Az alaprajzon Ybl jelöli az általa tervezett fémvázas üvegezett külső folyosónak is a vetületét, illetve megadja a szerkezet funkcióját is.

Az első emeleti alaprajz adta információkhoz társul még az a három ismert fényképfelvétel, melyek közül kettő a középső szalonból készült - különböző időpontokban - a budoár irányába, illetve egy másik, amely az utcai traktusban lévő jobb oldali, délkeleti szalonnak az északi sarkát ábrázolja. A terek egységes megjelenésű, feltehetőleg fehér-arany színezésű ajtókat kaptak, s tagolásában ehhez illeszkedő mellvédburkolatot az oldalfalakon, melyek fölött a mennyezet alatt körben profilozott stukkópárkánnyal zárt oldalfalakat mintás tapéta borította. Az utcai térsor középtengelyében húzódó ajtók tengelyében a két szélső helyiségben a szélső falakon egy-egy tükör kapott helyet, melyek közül a keleti helyiségben lévő alatt kandallót helyeztek el, s egy ugyanilyen kandalló fölé helyezett tükör kapott helyet a középső helyiség lépcsőház felőli hosszfalának középtengelyében is. A budoárt és a szalonokat asztalok köré szervezett székek, karosszékek, fotelok, kanapék, kandeláberek és dísztárgyak töltötték meg. Ybl Miklós hagyatékában található egy klasszicizáló, copf műformákat hordozó posztamensen álló díszvázát ábrázoló színezett rajz, valamint a posztamens alaprajza. Az ívháromszög alaprajzú posztamens kettős, aranyozott tagozatokkal átkötött lábazata fölött felfelé szélesedő törzs látható, oldalán középen aranyozott rozettával, fölötte és alatta a rozettához igazodó szegélyű, aranyozott peremű tükörrel. A posztamens törzsén aranyozott rátétekkel tagolt lemezprofilú párkány fölött füzérdíszes és volutás kompozit fejezet látható, fölötte kötegelt vesszőnyalábbal tagolt felületű aranyozott tagozattal díszített lemez nyugszik. A posztamensen aranyozott lábakkal, madár alakú fülekkel és szájperem foglalattal díszített lótusz-, virág- és városkép mintás színezett, mázas kerámia – feltehetőleg európai exportra készült Imari – váza áll. Talán ez, vagy egy ehhez nagyon hasonló váza látható a középső szalont ábrázoló archív fotók bal szélén az ablak mellett. Az Ybl hagyaték azonosítatlan tervei között található egy további, az előzőhöz hasonló tömegképzésű, neobarokk díszű posztamensről készült szürkeárnyalatos tervlap, melyet talán szintén ugyanezen megrendelés részeként készülhetett.

Fenti tervek, illetve a tervektől némiképp eltérően megvalósult állapotról készített archív fényképfelvételek a neobarokk egy korai korszakához, az ún. zweites rokoko stílusához köthető palotabelsőről őriztek meg olyan mennyiségű információt, melyek alapján a korszak többi hasonló, mára elpusztult palotájának belső kialakításáról is fogalmat alkothatunk. Az Ybl-hagyaték azonosítatlan belsőépítészeti tervei között feltehetőleg találhatóak még olyan tervlapok, amelyeket egy jövőbeni célzott kutatás biztonsággal a Csekonics-palota 1864-ben tervezett belső átalakításához tudhat majd kapcsolni.

Gömöry Judit

Tervezés ideje 
1864
Mai településnév 
Budapest
Korabeli cím 
Pest, Kecskeméti utca - Magyar utca
Mai cím 
V. Kecskeméti utca 10-12.
Építtető 
Csekonics grófné
Tervező 
Ybl Miklós
Épülettípus 
belsőépítészet