Fővámház

Épületleírás 

A magyarországi vámszedés 19. századi történetében a legfontosabb lépés a kiegyezést követő évekre tehető. Az alapját jelentő törvények 1868-ban születtek meg. 1871-ben az adó és a vámhivatalokat szétválasztották, így 1872. január 1-től számítható a független magyar vámhivatali rendszer kialakítása. A központi irányítást a pesti fővámhivatal látta el, élén a fővámigazgató állt, aki a magyar királyi pénzügyminiszternek volt felelős. Ezért vált szükségessé mielőbb a pesti fővámház felépítése, amelyben a vámhivatalokon kívül pénzügyigazgatóságnak, a központi árüzleti igazgatóságnak és a bányatermék igazgatóságának, valamint raktáraknak is helyet kellett biztosítani. Fontos szempont volt továbbá, hogy a közelben a közraktárak is helyet kapjanak. A fővámház felépítésére már a kiegyezés előtt készültek tervezetek, és 1869-ben gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszter terveket készíttetett, majd a tervezésre nyilvános pályázatot hirdetett. Az első elgondolás szerint az épület a Lipótvárosban, az egykori Tömő (ma: Kossuth Lajos) téren épült volna fel, ez ellen azonban Pest városa tiltakozott. 1870 elején Ybl már új helyszínre, a ferencvárosi Duna-partra készítette el a terveket.

A kétemeletes épület szabadon álló, tömegét középen széles középrizalit, a széleken sarokpavilonok tagolják, amelyeket alacsonyabb összekötő szárnyak kapcsolnak egybe. főhomlokzata a Duna felé tájolt. Párhuzamos szárnyai három udvart zártak körül. A főbejárat mögött elhelyezett előcsarnok a középrizalit teljes szélességét elfoglalja. Innen érhető el a főlépcső és a belső híddal két részre osztott díszudvar. A mellékudvarokat vasszerkezetű üvegtető fedte. A pincében elhelyezett raktárakba a Duna felől több alagút vezetett, amelyeket árvíz esetén vízmentes vaskapukkal lehetett elzárni. Az épület hosszanti tengelyének földszintje egy hatalmas közlekedési folyosó volt, síneket vezettek végig benne, ezeken haladtak a kocsik az elvámolandó, megmérendő áruk tömegeivel. A neoreneszánsz épület részletei itáliai előképeket követnek. Az kivitelező Wechselmann Ignác volt, az építésben közreműködött a Schlick-gyár, a Neuschloss-cég, a vasmunkákat Jungfer Gyula, a belső díszítő falfestést Scholz Róbert cége készítette. A dunai homlokzat erkélyére antik istenek vasutat, gőzhajózást, festészetet és szobrászatot szimbolizáló szobrai kerültek. Az északi homlokzaton erény-allegóriák, a délin pedig magyar ősfoglalkozások alakjai láthatók. A két tér felé eső homlokzatokra a világtájakat jelképező domborművek kerültek.

A II. világháború alatt az épületet súlyos károk érték. Az újjáépítés már 1946-ban megkezdődött. 1948-ban a helyreállítást már az új funkciónak megfelelően (Közgazdaságtudományi Egyetem) folytatták. Az 1989-90 között elvégzett rekonstrukció során az eredeti architektúra sok értékét sikerült helyreállítani.

Hajdú Virág

Tervezés ideje 
1870 - 1874
Építés ideje 
1870 - 1874
Mai településnév 
Budapest
Korabeli cím 
Pest/Budapest, Alsó Dunasor - Só tér
Mai cím 
IX. Fővám tér 7-9.; IX. Sóház utca 1-9.
Tervező 
Ybl Miklós
Kivitelező 
Wechselmann Ignác
Épülettípus 
igazgatási épület
Bibliográfiai adatok 

Juhász Lajos: A pesti fővámház elhelyezésének története. Tanulmányok Budapest Múltjából, VI. (1938) 180-189.

Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956. 61-67, 143, 161-166.

Déry Attila: Neoreneszánsz motívumok Ybl pesti palotáin és az egykori Vámházon, in: Ybl Miklós építész 1814-1891. Szerk.: Kemény Mária - Farbaky Péter. Kiállítási katalógus. Budapest, 1991. 73-76.

Vadas Ferenc: Fővámház. In: Neoreneszánsz építészet Budapesten. Budapest Főváros Levéltára kiállítása. Szerk.: Csáki Tamás–Hidvégi Violetta–Ritoók Pál. Budapest, 2008. 33-35.