Királyi palota

Épületleírás 

A kiegyezés után világossá vált, hogy a budai királyi palota elégtelen az udvari reprezentáció megnövekedett követelményeinek kielégítésére. Bővítése, illetve magának a gondolatnak a kiérlelése ténylegesen több lépcsőben történt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1880. július 1.-i ülésén feliratot fogalmazott meg Ferenc Józsefhez a királyi palota bővítéséről. Eszerint a 18. századi Fegyvertár (Zeughaus) helyén két újabb szárnyat építenének, s itt helyeznék el az új fogadó-, dísz- és báli termeket. A tervek mellé makettet is mellékeltek; az építészről nem esik szó, bár már ekkor valószínűleg Ybl Miklós volt a tervező. Podmaniczky Frigyes a Várkert Építési Bizottság nevében 1883. május 11-én Tisza Kálmán miniszterelnökhöz négy, Ybl Miklós által készített változatot terjesztett föl: A: a palota hosszmegoldása a dunai fronton, B: négyszögű kiépítés a krisztinavárosi szárnnyal, C: az ünnepi nagyterem bővítése és a nagyudvar szélesítése, a D: a nyugati („Újvilág”) udvar felépítése és a Fegyvertár helyén kert és őrségi épület létesítése.  Tisza a D és B változat megvalósítását javasolta, amelyet a király 1883. június 1-jén fogadott el; ez a Krisztinavárosi szárny valamint a régi palotához oszlopcsarnokkal összekapcsolódó testőrségi palota megépítését jelentette volna. Ybl 1885-ben megtervezte a „testőrlakház” épületét, valamint a középső diadalívből, oszlopcsarnokból és a középtengelyben kialakított nagyszabású kettős kerti lépcsőből álló összekötő épületrészt. Ugyancsak megjelenik elképzelésében a testőrlakháztól a Duna felé létesítendő, a Szent György tértől levezető díszlépcső gondolata. A Krisztinavárosi szárny eredetileg Rudolf trónörökös és felesége rezidenciájának készült. Rudolf 1889. január 30.-i öngyilkossága a palota egyre késlekedő építésének elkezdését tovább hátráltatta. 1889 februárjára elkészült Marchenke Vilmos szobrász kivitelezésében az Ybl-féle Királyi Palota bővítés nagy gipszmakettje. Az építkezés végül 1890 júniusában az alapozással elindult. Mivel az új épület részben kilépett a Várhegy déli platójáról, ezért többszintes alépítményt kellett létrehozni. 1891 januárjában Ybl elhunyt, a palota főépítészének Hauszmann Alajost nevezték ki, aki csak kis mértékben módosította a Krisztinavárosi szárny és az összekötő szárnyak Ybl-féle terveit. A két nyaktag építésével a régi barokk nyitott díszudvar zárttá vált, az északi összekötő traktusban nyílt az Oroszlános kapu, a déliben az ún. Távirda-kapu. A Krisztinavárosi szárny maga két belső udvar köré szerveződött, főbejárata a zárt, Oroszlános udvarból nyílt. A Krisztinavárosi szárny a neobarokk jegyében épült meg, igazodva a palota korábbi részeihez. Az épületnek mind az udvari, mind az átellenes nyugati homlokzatát sarokrizalitok szegélyezték, a főtengelyben hangsúlyos középrizalitokkal és manzárdkupolákkal lezárva. A szárny legmonumentálisabb belső tere a háromkarú főlépcső tere volt, amelyet a II. emelet fölött üvegtető zárt le. Ehhez Ybl a kortárs osztrák historizáló építészekhez hasonlóan az ausztriai barokkban találta meg a követendő mintákat. Ybl már az 1880-as években készített terveket a barokk palota Tróntermének (Díszterem) megnagyobbítására. Ez a Trónterem Oroszlános udvar felé egy kiugró rizalittal, a belsőben egy folyosóval való bővítését jelentette. Az ő elképzeléseihez nyúlt vissza Hauszmann, amikor 1892-ben, Ferenc József trónra lépésének negyedszázados jubileumán újból felvetette a terem befogadóképességének növelését. Az építész a barokk Trónterem magasságánál és szélességénél is korlátokba ütközött, az oldalfalak architektúráját is meg kellett tartania, mégis födémcserével és az új udvari oldalfolyosóval sikerült a teret kibővítenie. A II. világháború utáni átépítéskor a Krisztinavárosi szárny és a Trónterem udvari homlokzatát szinte változatlanul megőrizve állították helyre, azonban a Hauszmann által véglegesített és kialakított enteriőröket elpusztították.

Farbaky Péter

Tervezés ideje 
1880 - 1891
Építés ideje 
1890.06 kezdődően
Közelítő dátum (építés) 
kezdődően
Mai településnév 
Budapest
Mai cím 
I. Szent György tér
Építtető 
Magyar Királyi Miniszterelnökség
Tervező 
Ybl Miklós, Hauszmann Alajos
Épülettípus 
palota
Bibliográfiai adatok 

Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, 1956. 99–102, 192–197.

Ybl Ervin: A budai várpalota építése. In: Művészettörténeti tanulmányok. A művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1954-1955, Budapest, 1957. 253–277.

Czagány István: A Budavári Palota és a Szent György téri épületek. Budapest, 1966. 40–43, 59–60.

Ybl Miklós építész 1814–1891. Szerk: Kemény Mária, Farbaky Péter. Budapest, 1991. (Kiállítási katalógus), 263–265.

Farbaky Péter: A budai királyi palota a historizmus korában. (Ybl Miklós és Hauszmann Alajos átépítési terveinek fejlődése és kapcsolata). Tanulmányok Budapest múltjából XXIX. Budapest, 2001. 241–265.

Farbaky Péter: Analogie und Antithese zur Hofburg, Die Erweiterung des Budapester Königspalastes nach dem österreichisch-ungarischen Ausgleich von 1867, in: Die Wiener Hofburg und der Residenzbau in Mitteleuropa im 19. Jahrhundert, Hg.: Werner Telesko–Richard Kurdiovsky–Andreas Nierhaus, Wien–Köln–Weimar, 2010. 229–249.

Farbaky Péter: A királyi palota. In: A magyar művészet a 19. században, Építészet és iparművészet. Szerk.: Sisa József. Budapest, 2013. 621–628.