Német Színház átalakítása

Épületleírás 

A mai Vörösmarty téren állt egykor a Pesti Királyi Városi Német Színház épülete, melynek építését Johann Aman tervei szerint, Pollack Mihály kivitelezésében 1807-ben kezdtek meg. Az 1812-ben megnyitott színházépülethez a Duna felől csatlakozott a Pollack Mihály tervei szerint felépített Vigadó épülete. A színházépület már az 1838-as árvíz során megsérült, 1847. február 2-án pedig – vagy az előző esti előadás egy "eltévedt röppentyűje", vagy az újonnan kialakított fűtési rendszer hibája miatt – leégett.

Az Ybl-hagyaték tervei között több rajz is maradt fenn a Német Színházzal kapcsolatosan, ezek jelentős része a fennálló épület felmérési vagy tervrajza. Ezek feltehetően nem köthetőek Ybl és irodája nevéhez. Ybl terveket készített a régi színház átalakítására, Ybl Ervin szerint még az 1840-es évek elején. Az egyik alaprajzon látható, hogy új főhomlokzat kialakításával egyidejűleg a meglévő ovális előcsarnokot négyzet alaprajzúra kívánta változtatni, egyidejűleg annak megnagyobbításával, illetve több kisebb változtatást képzelt el az épület színpad előtti szakaszán, nézőterén. További tervlapokon egy teljesen új színházépület szerepel. Ezek Ybl Ervin szerint talán a Szépítő Bizottmány által 1847. február 21-én meghirdetett nemzetközi tervpályázatra készülhettek. Ybl színházterveiből csak alaprajzok maradtak fenn. A szabálytalan telekre tervezett épület befoglaló formája a téglalap alaprajztól csak hátsó (Duna felé néző), ferde síkú homlokzatán tér el, itt a szabálytalanságot az erőteljesen előreléptetett, oszlopokkal tagozott középrizalit beiktatásával küszöbölte ki a tervező. Az oldalhomlokzatokon széles, kis kiülésű középrizalit, a főhomlokzaton erőteljes középrizalit és kis kiülésű sarokrizalitok láthatóak. A bejárattól kisméretű, téglalap alaprajzú előtérből kétoldalt közvetlenül közelíthetőek meg a nézőtérre vezető lépcsők. Ybl hasonló megoldást alkalmazott az Operaház esetében is, mindkét esetben eltérve attól az általánosan elterjedt, Gottfried Sempertől származó elrendezéstől, amelyben az előtér követi a nézőtér íves vonalát, illetve a nézőket felvezető lépcsők a színpad-nézőtér csatlakozási pontjában kerülnek elhelyezésre. A nézőteret és színpadot magába foglaló középrész körül mindhárom oldalon két-három traktussal kialakított kiszolgáló helyiségek találhatóak. Ezek száma, alapterülete a többszöröse a korábbi színház kiszolgáló tereinek. E terv roppant nagyvonalúnak tűnik, jóval monumentálisabbnak, mint Ybl egyik megvalósult főműve, az Operaház. Homlokzati tervek, metszetek nem maradtak fenn a tervezett épületről, ezért nem ismerjük Ybl elképzeléseit az épület stílusára vonatkozóan. A Szépítő Bizottmány pályázatára 13 pályamű érkezett be, melyek közül a bécsi Carl Roesner tervét ítélték legjobbnak. A második díjat Hüppmann Ferencnek, a harmadikat a hamburgi G. Louis-nak ítélték oda. A pályázat eredménye ellenére 1847 októberében Hild Józsefet bízták meg a tervezéssel, de az 1848. évi forradalom kitörése miatt a színházépítés ügye ellehetetlenült. 1849-ben a harcok során a Vigadó és a színház épülete gyakorlatilag megsemmisült. A Vigadó új épülete Feszl Frigyes tervei szerint 1859-1865 között épült fel, a színház felépítésére azonban már nem került sor. 1853-1870 között a német színjátszásnak a mai Erzsébet téren felépített ideiglenes színház (ún. Nottheater) adott helyet. A Vörösmarty téri színház romjait lebontották, helyén Haas Fülöp szőnyegáruháza és bérháza épült fel.

Gömöry Judit

Tervezés ideje 
1840 - 1847 körül
Közelítő dátum (tervezés) 
körül
Mai településnév 
Budapest
Korabeli cím 
Deutsche Theater Platz
Mai cím 
V. Vörösmarty tér 1.
Tervező 
Ybl Miklós
Épülettípus 
színház
Épület mai státusza 
nem valósult meg
Bibliográfiai adatok 

Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, 1956. 10.

Nemes Márta: A pesti Német Színház újjáépítési tervpályázata 1847-ben: Carl Roesner és G. Louis ismeretlen tervei. In: Építés-építészettudomány XIX. (1987-1988) 1-2. sz. 169-190.

Antalné Czétényi Piroska: Az Operaház. In: Ybl Miklós építész. Szerk.: Kemény Mária - Farbaky Péter. Budapest, 1991. 113., 117.