Nemzeti Lovarda és Nemzeti Tornacsarnok

Épületleírás 

A Nemzeti Múzeum körüli kert-negyedben már Ybl épülete előtt több mint fél évszázaddal is álltak lovagló helyek. 1827 júniusában a Múzeum telkének északkeleti sarkára került a Nemzeti Lovagló Iskola. 1830 februárjában megalakult a Lótenyésztő Társaság, amelynek jogutódaként 1835-ben létrejött az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. 1842-ben a lóversenyeket intéző alosztálya kivált testéből, és felvette a Pesti Lovar-egylet nevet. A Nemzeti Lovagló Iskolát az 1837 júliusában indult Múzeum építkezése miatt lebontották. A meglévő vívóterem nem felelt meg az elvárásoknak, míg a városi lövölde a központtól távol, a Városliget közelében feküdt. Mindez szükségessé tette egy kellően jó minőségű, központi fekvésű, reprezentatív sportkomplexum létrehozását. Az alapító főurak – Szapáry Antal gróf (1802–1883), a későbbi elnök, báró Wenckheim Béla (1811–1879), gróf Károlyi György (1802–1877) és társaik – részvénytársasági alapon szerveződtek. A bejáratott helyszínen megvásárolták báró Prónay Albert (1801–1867) tulajdonában lévő telekcsoportot, ahol ekkor a Nautmann-féle szűkös lovarda állt. Annak helyén 1857. június 26-án Ybl tervei alapján, Diescher József (1811–1874) kivitelezésben indult az építkezés, majd alig fél év múlva, 1858. január 7-én a felsőbb körök közéleti szenzációjaként nyitotta meg kapuit. A lovarda előtetős utcai bejáratai közvetlenül a manézsba vezetettek. A téglalap alaprajzú épület kiemelkedő középrészében kapott helyet a lovaglócsarnok, míg az istállókat, pisztolylövöldét, illetve a kiszolgáló személyzet lakásait az alacsonyabb oldalszárnyakban helyezte el Ybl. Az utca felőli oldal felső szintjére a társasági igényeknek megfelelően szalon került, amely üvegezett árkádsorral nézett az 57 méter hosszú és közel 22 méter széles nagy ablakokkal megvilágított csarnokra. A lovarda utcai homlokzata a belső elrendezést követte, melyre egy év múlva a főurak adakozásából felkerült Anton Fernkorn (1813–1878) ágaskodó ló szobra. A lovardától északra emelt tornacsarnokra és lakóházra Ybl 1858. április 20-án kért építési engedélyt, amelyet tíz nap múlva a kivitelezést végző és a tervet is aláíró Diescher József építőmester kapott meg. A lakásokat magában foglaló fektetett téglalap alaprajzú egykori Öt Pacsirta utcai részhez nyaktaggal merőlegesen kapcsolódott az álló téglalap formájú csarnok. A kilenctengelyes Tornacsarnok minden nyílása félkörívvel záródott. Októberre már állt a kertekbe helyezett, harmonikus összképet mutató épületegyüttes, amely Ybl középkori elemeket felhasználó romantikus alkotásainak sorába illeszkedett.

1870-ben átadták a Nemzeti Torna- és Tűzoltóegylet Kallina Mór (1844–1913) tervei szerint emelt új csarnokát a mai VIII. Szentkirályi utca 26. szám alatt, míg Ybl tornacsarnoka helyére 1871-ben Anton Baumgarten (1822–1887) bécsi építész Esterházy-palotája került. Közben elkészült a Nemzeti Múzeum mögötti térség két szélén az olasz reneszánsz elemekkel gazdagított Festetics- és francia reneszánszt idéző Károlyi-palota, Ybl ma is álló két remeke. A fényes arisztokrata otthonok mellett „szegény rokonná vált” lovarda megjelenésének modernizálására Ybl 1872–1873-ban romantikus, illetve neoreneszánsz rajzokat készített. A homlokzat középrészének háromrészes nyílását kétszintessé formálva rizalitot alakított ki, amelynek tetejére helyezte a funkciót jelző ló szobrát. Egy másik elgondolásában felhasználta neoreneszánsz lakóházainál jól bevált háromrészes párkányt, a széleket áttört balusztráddal, míg a középrész rizalitját szegmensívvel fogta egységbe. Az istállót és lövöldét tartalmazó oldalszárnyak a főhomlokzaton pavilonként jelentek meg. Ybl ekkor készítette a karzat, a páholy, a tribün és az istálló helyreállítását. Még Ybl életében – 1889-ben – romantikus formai jegyeinek tiszteletben tartásával ifj. Wagner János tervei alapján emelet került a két földszintes szárnyra. A második világháborúban sérült épületet 1948-ban lebontották, hogy a mellette álló Esterházy-palotában székelő köztársasági elnöki rezidenciának kellően tágas parkja legyen. 1952-ben a Lovarda helyére a Rádió kétemeletes atombunkere került két stúdióval. Ezt 1966–1969 között körbeépítették Fekete György, Nánási Sándor és Szende László tervei szerint emelt irodaépülettel.

Hidvégi Violetta

Tervezés ideje 
1857 - 1858
Mai településnév 
Budapest
Korabeli cím 
Pest, Ötpacsirta utca
Mai cím 
VIII. Pollack Mihály tér 8. helyén
Építtető 
Nemzeti Lovaregylet
Tervező 
Ybl Miklós
Kivitelező 
Diescher József
Épülettípus 
lovarda
Épület mai státusza 
lebontva
Bibliográfiai adatok 

Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, 1956. 27, 125.

A magyar testnevelés és sport története, Szerk. Kun László. Budapest, 1989.

Ybl Miklós építész 1814–1891. A Hild-Ybl Alapítvány kiállítása, katalógus. Szerk. Farbaky Péter – Kemény Mária. Budapest, 1991. 212–213.

A modern reneszánsz derült idomai. Válogatás Ybl Miklós (1814–1991) épületeiből. Szerk.: Hidvégi Violetta – Ritoók Pál – Vasáros Zsolt. Narmer Építészeti Stúdió. Budapest, 2014. 94–101.

Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig. Szerk.: Hidvégi Violetta – Marótzy Katalin. Budapest Főváros Levéltára. Budapest, 2014. 54–61.