Görögkeleti templom toronysisakjai

A pesti görögök templomának Thalherr József-féle terveit Jung József alakította át, majd valósította meg 1791–1801 között. A két alacsony sátortetővel lezárt, az oromzatból alig kiemelkedő tornyokra 1862-ben órák kerültek. Az 1860-as évek derekán került sor a pesti Duna-part Lánchídtól délre eső szakaszának szabályozására. A városképi és a Duna-parti látképben hangsúlyosabb megjelenés érdekében a pesti görög egyházközség Ybl Miklóst bízta meg magasabb toronysisakok megtervezésével. Több variáció megrajzolása után a végső változatot Pest város tanácsa 1873. március 13-án engedélyezte. Ybl a háromemeletes visszafogott késő barokk főhomlokzatot jelentősen átalakította, s vertikálisan jóval feszítettebbé formálta. A változtatás az egész homlokzatot érintette: a földszinten a szélső tengelyekben egy-egy fekvő téglalap formájú vakablakot helyezett el. Az első emeleten az orgona mögötti barokk ablakot befalaztatta, s hatalmas archivolttal helyettesítette. A főpárkányt lezáró timpanont eltávolította, s helyette a második emelet oromzatát koronázta vele. A tornyokat ugyancsak timpanonnal fejezte be, ezekre került rá az alul íves szakaszokkal kezdődő, sarkain vázákkal díszített, majd hasáb, végül gúlaformákból álló összetett toronysüveg, csúcsán kereszttel. A templom déli tornya a II. világháború idején elpusztult. Ennek az újjáépítése torzó maradt: az utóbbi években csak a toronysüveg befoglaló formája készült el, a rátét architektonikus díszek még váratnak magukra.

Farbaky Péter