Gloriett

Zsigmondy Vilmos (1821–1888) bányamérnök, akadémikus 1868-tól indult kitartó munkája nyomán gyógyforrást tárt fel a Városligetben, amelyre a későbbiekben artézi fürdő, a Széchenyi fürdő elődje települt. A mai Hősök terén Zsigmondy Béla (1848–1916) – Vilmos unokaöccse, az 1870-es évektől vállalkozó társa – a mélyfúrási technika szakértője egy újabb, 970 méter mélységű artézi kutat fúrt, amelyből 74 fokos magas ásványtartalmú hévíz tört fel.

A hivatalosan 1876. augusztus 20-án átadott Sugárút torkolatában álló favázas fúróház, méltatlan lezárásává vált a Ligetbe vezető reprezentatív útvonalnak. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1884 márciusában – ekkora az út már szinte minden háza elkészült – javasolta a kút környékének rendezését. A Városligeti Bizottmány április elején az 1885-ös Országos Általános Kiállítás megnyitójára „egy a hely díszéhez méltó s azzal összhangban álló, lehetőleg karcsú építmény” felállítását javasolta. A gloriett építkezését a város részéről Lipthay Béla báró fogta össze, aki Meinig Artúrral egy famodellt terveztetett. A téma május végén került a főváros Törvényhatósági Bizottság elé, ahol a tagok Ney Béla véleményéhez csatlakozva elutasították az építész elgondolásának megvalósítását. Lipthay ekkor Feszl Lászlót és Palóczi Antalt bízta meg újabb tervek elkészítésével. A kút felállításának ügye, annak esztétikai vonzata miatt a Képzőművészeti Bizottság elé került. A testület augusztus közepén az 1700 méter hosszú Sugárút lezárásaként, a környezet egészét és várható forgalmát figyelembe véve, egy olcsó, ám látványos kútház felállítását javasolta. A feltételeknek az eddig benyújtott tervek egyike sem felelt meg. A Bizottság döntése nyomán Ybl Miklóst kérték fel egy nem túl költséges, a megadott határidőre – öt hónappal később – biztosan elkészülő mű tervezésére. A megfogalmazott elvárás szerint egy terasz-szerű zárt kútházat vártak bábos korláttal ölelt két lépcső-feljáróval, közepén öntöttvas zászlótartó rúddal, míg a költségeket 22 ezer Ft-ban szabták meg.

Ybl másfél évtizeddel korábban a Margitszigeten különböző megoldásokkal kísérletezett egy forrás befoglalására, reprezentatív Danubius-kútjában pedig 1883-tól gyönyörködhetett a főváros közönsége. Ebben az esetben két funkciót kellett az előírásoknak megfelelően összefognia. A hármas nyílású homlokoldal közepén elhelyezett maszkos vízköpőből egy kisebb medencébe folyt az ivókúraként is jótékony hatású gyógyvíz. A nyolcszög alaprajzú félköríves teraszra két széles balluszteres lépcső vezet fel. A lépcsőkarok indításánál álló hengeres pilléreken oroszlánmaszk alatt Budapest címere látható. A terasz közepén egy henger alakú építményen – ez foglalta magában a kútházat – állt a 24 méter magas fém zászlótartó rúd. A Sugárút távlatából komikusan ható, a városi köznyelvben „fogpiszkálónak” nevezett díszlet függőlegesen lezárta a Sugárutat, kimagasodott a Városliget zöldjéből.

A mai Hősök terére szánt millenniumi emlékmű területét a főváros 1895-ben engedte át a kijelölt célra. Az Ezredéves Országos Kiállítással megváltozott a városrész arculata, a Gloriett idegenné lett e környezetében. A Közmunkatanács megbízására 1897 tavaszán Heuffel Adolf főmérnök tárgyalt Zsigmondy Bélával a forrás csöveinek áthelyezéséről, átalakításáról. Több felmerülő javaslatot elvetve – Epreskert, Népliget – az 1898-ban születetett döntés értelmében Ybl munkája kilátóként a Széchenyi-hegyre került. „Az Andrássy út egyik dísze volt az az erkélyes gloriett, mely az artézi kút fölött emelkedett és hatalmas zászlórúdjával betekintett a városba. Ezt most bontották le, mert az ezredévi emlék számára helyet kell csinálni. A gloriett köveit vigyázva szedték szét és a Svábhegy legmagasabb csúcsára a Széchenyi-hegyre vitték, hol ismét fölállítják. Az áthelyezés természetesen átalakítással is járt, amelyet 1926-ban egy nagy felújítás, átépítés követett.

Hidvégi Violetta