Nemzeti Lovarda és Nemzeti Tornacsarnok

A Nemzeti Múzeum körüli kert-negyedben már Ybl épülete előtt több mint fél évszázaddal is álltak lovagló helyek. 1827 júniusában a Múzeum telkének északkeleti sarkára került a Nemzeti Lovagló Iskola. 1830 februárjában megalakult a Lótenyésztő Társaság, amelynek jogutódaként 1835-ben létrejött az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. 1842-ben a lóversenyeket intéző alosztálya kivált testéből, és felvette a Pesti Lovar-egylet nevet. A Nemzeti Lovagló Iskolát az 1837 júliusában indult Múzeum építkezése miatt lebontották. A meglévő vívóterem nem felelt meg az elvárásoknak, míg a városi lövölde a központtól távol, a Városliget közelében feküdt. Mindez szükségessé tette egy kellően jó minőségű, központi fekvésű, reprezentatív sportkomplexum létrehozását. Az alapító főurak – Szapáry Antal gróf (1802–1883), a későbbi elnök, báró Wenckheim Béla (1811–1879), gróf Károlyi György (1802–1877) és társaik – részvénytársasági alapon szerveződtek. A bejáratott helyszínen megvásárolták báró Prónay Albert (1801–1867) tulajdonában lévő telekcsoportot, ahol ekkor a Nautmann-féle szűkös lovarda állt. Annak helyén 1857. június 26-án Ybl tervei alapján, Diescher József (1811–1874) kivitelezésben indult az építkezés, majd alig fél év múlva, 1858. január 7-én a felsőbb körök közéleti szenzációjaként nyitotta meg kapuit. A lovarda előtetős utcai bejáratai közvetlenül a manézsba vezetettek. A téglalap alaprajzú épület kiemelkedő középrészében kapott helyet a lovaglócsarnok, míg az istállókat, pisztolylövöldét, illetve a kiszolgáló személyzet lakásait az alacsonyabb oldalszárnyakban helyezte el Ybl. Az utca felőli oldal felső szintjére a társasági igényeknek megfelelően szalon került, amely üvegezett árkádsorral nézett az 57 méter hosszú és közel 22 méter széles nagy ablakokkal megvilágított csarnokra. A lovarda utcai homlokzata a belső elrendezést követte, melyre egy év múlva a főurak adakozásából felkerült Anton Fernkorn (1813–1878) ágaskodó ló szobra. A lovardától északra emelt tornacsarnokra és lakóházra Ybl 1858. április 20-án kért építési engedélyt, amelyet tíz nap múlva a kivitelezést végző és a tervet is aláíró Diescher József építőmester kapott meg. A lakásokat magában foglaló fektetett téglalap alaprajzú egykori Öt Pacsirta utcai részhez nyaktaggal merőlegesen kapcsolódott az álló téglalap formájú csarnok. A kilenctengelyes Tornacsarnok minden nyílása félkörívvel záródott. Októberre már állt a kertekbe helyezett, harmonikus összképet mutató épületegyüttes, amely Ybl középkori elemeket felhasználó romantikus alkotásainak sorába illeszkedett.

1870-ben átadták a Nemzeti Torna- és Tűzoltóegylet Kallina Mór (1844–1913) tervei szerint emelt új csarnokát a mai VIII. Szentkirályi utca 26. szám alatt, míg Ybl tornacsarnoka helyére 1871-ben Anton Baumgarten (1822–1887) bécsi építész Esterházy-palotája került. Közben elkészült a Nemzeti Múzeum mögötti térség két szélén az olasz reneszánsz elemekkel gazdagított Festetics- és francia reneszánszt idéző Károlyi-palota, Ybl ma is álló két remeke. A fényes arisztokrata otthonok mellett „szegény rokonná vált” lovarda megjelenésének modernizálására Ybl 1872–1873-ban romantikus, illetve neoreneszánsz rajzokat készített. A homlokzat középrészének háromrészes nyílását kétszintessé formálva rizalitot alakított ki, amelynek tetejére helyezte a funkciót jelző ló szobrát. Egy másik elgondolásában felhasználta neoreneszánsz lakóházainál jól bevált háromrészes párkányt, a széleket áttört balusztráddal, míg a középrész rizalitját szegmensívvel fogta egységbe. Az istállót és lövöldét tartalmazó oldalszárnyak a főhomlokzaton pavilonként jelentek meg. Ybl ekkor készítette a karzat, a páholy, a tribün és az istálló helyreállítását. Még Ybl életében – 1889-ben – romantikus formai jegyeinek tiszteletben tartásával ifj. Wagner János tervei alapján emelet került a két földszintes szárnyra. A második világháborúban sérült épületet 1948-ban lebontották, hogy a mellette álló Esterházy-palotában székelő köztársasági elnöki rezidenciának kellően tágas parkja legyen. 1952-ben a Lovarda helyére a Rádió kétemeletes atombunkere került két stúdióval. Ezt 1966–1969 között körbeépítették Fekete György, Nánási Sándor és Szende László tervei szerint emelt irodaépülettel.

Hidvégi Violetta