Királyi pavilon a Budapesti Országos Általános Iparkiállításra, 1885

Ybl Miklós delegált tagként vett részt a Városligetben rendezett 1885-ös Országos Általános Kiállítás előkészítését és koordinálását irányító bizottság munkájában. A későbbiekben az építészeti ügyekért felelős szakbizottság elnökeként mintegy száz kiállítási épület építészeti kérdéseiben hozott döntést tucatnyi ismert kollégájával. 1884 tavaszán kezdeményezték a budapesti építőiparosok az uralkodói pavilon létesítését, terveinek elkészítésével Ybl a kiállítási bizottság elnöke felkérésének tett eleget. A hagyatékban őrzött tervek bal felső sarkukon látható betűjelek segítségével sorrendbe állíthatók. A lapok azonos mérete – csak a végső megoldásé eltérő – és kasírozása arra enged következtetni, hogy variációkat valamikor sorozatként bemutatták. A tervváltozatokon azonos elrendezés látható különböző megfogalmazásban. Egy négyszög alaprajzú nagy központi szalon két oldalán helyezkedett el a király és a királyné kisebb helyiségcsoportja. Az első elgondolás gazdag díszítésű pavilonja neoreneszánsz villára, nyaralóra emlékeztet. A következő variáció kupolájával barokk kastélyt idéz. A végleges változatra 1884. július 18-án adták ki az építési engedélyt, és alig három hónap múlva már el is készült. „Aránylag kisebb épület, de kellemeivel imponáló hatású. Szép tagozatait, magas lépcsőzetét, karcsú oszlopait, díszes homlokzatát, aranyos kupoláját a barokk styl tartja összhangzatban.” – írta a Vasárnapi Ujság az épületről 1885 augusztusában. A két főhomlokzatú pavilon bejáratai felett: „Budapesti iparosok a királynak”, illetve „Egyesült erővel” felirat szerepelt. A Stefánia út felől timpanonnal hangsúlyozott bejárata érkezési oldalként szolgált, míg a kiállítási terület felé forduló négyoszlopos előcsarnoka lett a fényes nyitóünnepség helyszíne. A négyzetes alaprajzú szalont vörös tapéta borította, mennyezetét Feszty Árpád (1856–1914) évszakokat ábrázoló festménye díszítette. Erzsébet királyné kék és fehér színekkel komponált szobája budoárként jelent meg, a királyé pedig famennyezetű- és burkolatú dolgozószoba berendezést kapott. Az épületen, belső kialakításán és a környező parkrészleten a korszak iparosainak színe-java dolgozott. Az uralkodói reprezentáció és elkülönülés szerepét egyaránt betöltő „elegáns és délceg épület” a megnyitó után egy héttel maga is kiállítási tárggyá vált, amikor megnyitották a nagyközönség előtt. A négyzetes alapról induló bordás szerkezetű tetőidom miatt a kortársak a királyi palota „eszményített miniatűrképének” tekintették. Ybl nem sokkal korábban kapta meg a királyi palota átépítésének és bővítésének feladatát, amelynek krisztinavárosi szárnyára hasonló kupolát tervezett. A többi építménnyel ellentétben a kiállítás legszebb épületeként számon tartott pavilon tartós anyagból készült. Az kiállítás bezárása után, kisebb-nagyobb átalakításokat követően Gerbeaud Emil (1854–1919) nyitotta meg benne cukrászdáját. Még hat évtizeden át ékesítette a ligetet, majd a II. világháború alatt megsemmisült.

Hidvégi Violetta