Kazinczy Ferenc emlékcsarnok, Széphalom

A Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben látványos megemlékezést szervezett Kazinczy Ferenc (1759-1831) születésének 100-ik évfordulója alkalmából. Ez a megemlékezés egyike volt a legkorábbiaknak azok közül, amelyeket az MTA kezdeményezett és az abszolutizmus erejének megtörését célozták. Kazinczy emlékének méltó őrzésére az Akadémia közadakozást is kezdeményezett, amely jelentős összeget eredményezett. Ennek egy részét Kazinczy széphalmi lakóházának és a hozzá kapcsolódó parknak a megvételére fordították. A kúriát Kazinczy az akkor még Bányácskának nevezett kis faluban az 1790-es évek elején kezdte építeni, és amikor 1794-ben börtönbe került, az épület még nem volt készen.  Széphalomnak Kazinczy nevezete el a települést, amely hivatalosan csak az 1880-as években kapta ezt a nevet.

Ybl Miklós 1863-ban készítette az első tervet az emlékcsarnokhoz. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a Kazinczy-kúriát részben lebontják, két helyiségét, a költő háló- és dolgozószobáját azonban belefoglalják a tiszta klasszikus formákat idéző építménybe. Ybl Erin egy olyan változatot említ, amely 16 vájolt oszlopos peripterosz építménybe foglalta volna a két szobát, ezt a változatot azonban nem ismerjük. Az Ybl-hagyatékban fennmaradt első terv fő- és a hátsó homlokzatán hat ión oszlopos portikusz áll, az oldalhomlokzatokat pedig két ión oszloppal közrefogott szoborkompozíció élénkíti. Az építkezéshez azonban egészen 1868-ig nem fogtak hozzá, s közben a Kazinczy-kúria teljesen elpusztult. Ekkor Szkalnitzky Antal és Koch Henrik társulása elvállalta a helyi építőmester által végzett kivitelezés felügyeletét. A megvalósított épület kisebb méretű, mint az 1863-as terv szerint lett volna. Ybl tervhagyatékában fennmaradt egy szignálatlan, datálatlan távlati kép, amely megegyezik a megvalósult épület főhomlokzati architektúrájával, ám egy alacsonyabb épületrészt is feltüntet a hátsó oldalon.  Ez azonban a magvalósult változatban elmaradt, amelyen a fő- és hátsó homlokzat kiképzése megegyezik. A kivitelezést valószínűleg csak 1873-ban fejezték be.

Az akroterionokkal díszített timpanonos emlékcsarnok templum in antis megoldást idéz, ám az oldalsó pillérek szabadon állnak. A belsőt kazettás dongaboltozat fedi és félköríves felülvilágítóval megnyitott apszisbővítmény zárja. E tiszta klasszicizáló épülettípus ebben az időszakban ritka Magyarországon. Nem tudjuk, hogy a megrendelő, az Akadémia kifejezett kérése volt-e egy ilyen ókori idézetként ható kis kerti építmény, vagy Ybl érezte úgy, hogy egyedül ez méltó a költő szellemiségéhez.

Kemény Mária