A Feltámadás (Csutora) temető kápolnája, Székesfehérvár

Ybl Miklóst az 1891. január 22-én bekövetkezett halála másnapján a fővárosi Kerepesi úti temetőben hantolták el, családja, barátai, munkatársai, tanítványai és gyászoló tisztelői népes kíséretében. Ma ez a hely a Fiumei úti sírkert művészparcellája.

Székesfehérvárnak is van egy Ybl Miklós sírja. A Felsőváros nevű külvároshoz tartozó, a Feltámadásnak felszentelt, köznyelven Csutora-temetőben nyugszik a nagy építész édesapja, ugyancsak Ybl Miklós (1780-1861).

A város egyik forgalmas, Bicske felől bevezető főútja mellett szerényen beljebb húzódva fekszik az ugyancsak nagymúltú Felsőváros 1770-ben megnyitott történeti sírkertje, több, korában közismert polgár, neves személyiség, művész nyughelye. Itt alusszák örök álmukat családjaikkal id. Havranek Antal, a híressé vált kőfaragó- és szobrászdinasztia megalapítója, az 1860-as évek építészeti romantikájának nélkülözhetetlen alkotója; egy másfél méteres kőszobor, a Töviskoszorús Krisztus fej alatt Bory Jenő építész-szobrászművész és országszerte népszerű fehérvári várépítő; Áron Nagy Lajos festőművész, a fehérvári művészeti élet jeles személyisége; Borka József lakatosmester, a tárogató egyetlen hazai készítője; Jávor Ottó országos hírű író, tanár, műfordító, és Fitz Jenő, Széchenyi-díjas magyar történész, régész is, aki évtizedeken át volt a székesfehérvári István Király Múzeum igazgatója és a közeli római kori romterület, a Gorsium „atyja”.

A temető főutcája mentén, magas fenyők alatt bújik meg az egyszerű, kőlappal fedett sír, amely alatt az édesapa, Ybl Miklós kereskedő nyugszik. A rádolgozott fémbetűs sírfelirat szerint 1780-ban született és 1861-ben halt meg. A sírtól néhány méterre található kápolna kapuja mellett egy márványtábla látható, melynek szövegezése szerint: „A MEGFESZlTETETT ÉS MEGHALT / ELTEMETETETT ÉS FELTAMODOT JEZUSNAK / EMELTETTÉK A SZ.FEHÉRVÁRI HIVEK”, és alatta az évszám: „1862.”

A fehérvári püspöki levéltárban őrzött, Tekintetes Linzer Vilmos polgármester felé 1863. március 28-án címzett kérelmező levél „piszkozata” nyújtotta az első kapaszkodót a kápolna történetének felderítésében:

„Tekintetes Polgármester Úr!

Az úgynevezett Csutora temetőben egyes jótevő által igen díszes kápolna állíttatván, ennek fölszentelését az illető plébános úr kérelmére, Isten segítségével, a ránk következő húsvéthétfőn, vagy is április 6-án reggeli kilenc órakor óhajtanám végbevinni. Mit azon reményben közlök Tekintetes Uraságoddal, miként úgy sziveskedendik intézkedni, hogy ezen ünnepély a város hitbuzgó katholikus lakosainak minél nagyobb lelki épülésére szolgáljon.

Farkas Imre székesfehérvári püspök 1863. március 25-én kelt latin nyelvű levelet kapott Kálmán János felsővárosi plébánostól. Az abban megfogalmazott kérésre hivatkozva a püspök magyar nyelvű levelet írt március 28-án a polgármesternek. Az idézett dokumentum a hivatalos levél „piszkozata”, Farkas Imre püspök hagyatékából. 

A Csutora-temető kis kápolnájának tanulmányozásakor kínálkozik az összevetés lehetősége Ybl addig megvalósult templomaival és kápolnáival, elsősorban a nagycenki katolikus, illetve a kecskeméti evangélikus templommal. A vizsgálat részét képezik az 1840-es években épült kaplonyi és fóti templomok is.

A kápolna kicsi mérete ellenére homlokzatain rendkívül dús téglaornamentika hullámzik. A téglaívek legapróbb közét is kitöltő, gazdagon burjánzó „növényzet” Havranek kőfaragó mester alaposságáról tanúskodik.

A Csutora-temető kápolnájának történeti kutatása során feltárt, az 1872 óta fellelhető helyi sajtóban mindössze egyetlen egyszer esett szó a kápolnáról. 1875. szeptember 15-én ezt olvashattuk a Székesfejérvár c. társadalmi hetilapban: „Tűz volt vasárnap virradóra a feltámadási temető kápolnájában, hol a főoltár egészen hamuvá égett. Valószínű, hogy az oltáron elhelyezett gyertyákat égni hagyták s nem oltották el; így keletkezhetett a tűz. A főoltár elhamvazásán kívül nem történt nagyobb kár.” Mindez idősebb Ybl Miklós nyughelyének közvetlen közelében történt.

A székesfehérvári városi levéltár őrzi a Székesfehérvári Szabad Királyi Városban tartott 1860 évi községtanács választmányi ülések jegyzőkönyveinek gyűjteményét. A szeptember 15-i ülés egyik témájaként: „4254. Felvétetett a Felsővárosi Plébániában lévő Szt. Josef czimet viselő társulatnak kérvénye, melyben a lovasberényi út mentében lévő Csutora temetőben saját költségükön egy kápolnát építeni, és az arra megkivántató helyet kijelöltettni kérik, bemutattván a tervet és költségvetést, egyszersmind kijelentik, hogy alaptőkének 504 ft. néhai Berg Miklósnő által hagyományozva vagyon.”

Felmerül a lehetőség tehát, hogy Berg Miklósnő az adományozó, a fent említett „egyes jótevő”.

A válaszlevél már bizonyossággal szolgál az adományozó jótevő kilétéről: „Folyamodoknak a kápolna építkezési engedély oly feltétel mellett adatik, hogy az építkezési, és a kápolna belső felszerelése megkivántató költségeket sajátjokból fedezni tartoznak, mellyet is, mielőtt az építés kezdődnék, a folyamodó társulat három vagy négy tag a biztosítékot és felelöséget mindenre nézve magára válalni, és ily értelemben térítvényt aláirni, és azt a városi tanácsnak által adni köteles lészen. - Berg Miklósnő 504 ft. hagyománya, mint alaptőke meghagyandó, melynek kamatja, valamint a kápolnába felállítandó pörsöl jövedelme, annak fentarthatására forditandok lesznek. A helynek kijelölésére… képviselő urak a városi mérnökkel megbizattnak. – ezen határozat a helytartó tanácshoz felterjesztendő lészen.”

1861. március 11-én: „122. Fölvétetett a felsővárosi Szt. Józsefről címzett társulat folyamodványa, melyben a Csutora temetőben építetni szándékolo kápolnára 20 ölnyi fejtett kőért esedeznek.”

A döntés: „A közgyűlés a vallásos célt méltányolva és pártfogolva, a 20 ölnyi követ nekik megadatni rendeli, oly föltétellel, hogy a kőmennyiséget maguk tartoznak fejteni. E határozatról a folyamodók a kápolna-épület tervének visszacsatolása mellett tudósítandók.”

Ezek szerint terv már volt, de az eddigi források alapján személyhez és egyéb konkrétumokhoz nem köthető.

A Fejér Vármegyei Levéltárban őrzik a már előzőekben emlegetett társaság, a „Székesfehérvári Felsővárosi Temetkezési Társulat 1852 – 1889” fertőzött, csupán nagy körültekintés mellett kutatható iratait, melyek a  a több, mint másfél évszázaddal korábban, havonta megtartott ülések jegyzőkönyveit tartalmazzák.

1860. március 19-én: „A már többször felhozott és a Csutora temetőben építendő kápolna tárgyalásba vétetett” … „Jegyző úr megbizatik, hogy a Ttes (…tekintetes…) Tanácshoz kérelem levelet tegyen fel helyben hagyás nyerése végett.”

Egy évvel később, 1861. március 19-én: „Előfordult, hogy a Csutora temetőbeni kápolna építtetési engedély, mind a T. Tanácstól, mind pedig a magas helytartóságtól már megengedtetett, tehát csakugyan az építés módjáról kellene intézkedni, annyival is inkább, mivel a T. Tanács 20 öl követ ingyen ajánlott segedelemül, de nem érintve annak törését”  … „A T. Tanácsnak ebbeli buzgó ajánlatát a Társulat részéről hálás köszönet nyilváníttatik „

 1862. január 18-án: „Tdő (…tisztelendő…) Plébános úr indítványozta, hogy a kápolnának átvételéről szakértőktől, és a szemléhez városi küldöttségről is tanátskozni kellene, valamint az időt is kitűzni.” …  „A kápolnának átvételi idejéül jövő február 16-dik napja tűzendő ki.”

 Az 1862-dik év elején a Társulat ezután még öt választmányi ülést tartott, melyeknek jegyzőkönyvei szerint szinte csak pénzügyi és a közelgő határidőkkel kapcsolatos helyzetekről, teendőkről értekeztek, no persze mindezeket a készülő kápolnával kapcsolatban.

1862. március 19-én: „A kápolna építtetésének ideje volna, és az alap rajz szerint a költségvetés is már kiszámíttatott, tehát csak ugyan mindent el kell követni, hogy az építtés megkezdessék valahára.” … „ A Választmányi tag Urak oda utasíttatnak, miszerint jövő vasárnap egybe gyülve azon törekedjenek, hogy az építtést szakértő mesternek, ha másképpen nem, de árlejtés útján is adják által oly formán, hogy a már a hely színére hordott kő és homok a költségvetésből leszámíttassék, ami az előlegezést a pénzre nézve illeti, szinte a Választmány eljárására és intézkedésére bizatik.” 

Az 1862. március 23-án megtartott ülés jegyzőkönyve végül alapot adott a sokáig titokban maradt attribúcióhoz:

„Ybl Ur mint Architect által elkészített és bemutatott Fölsővárosi temetőben Kápolna építési terv szerint Hübner Ferdinánd Építész Úrnak annak megépítése 5633 forint osztrák értékben … által adatott. Minthogy arra a Választmányi Közgyűlés által megbizatott, meghagyatott, hogy a kápolna felépítése iránti szerződés kötessen Hübner Ferdinánd építész Ural, abban kitétessen a Kápolna tervszerinti elkészítési jótállás… „

Az aznapi jegyzőkönyvben a továbbiakban a kápolna padjainak és egyebek kifizetéséről van szó, melyeket az Építész Úr készített. Majd „A kápolna összegének egy negyedrésze fenntartatott, hogy az Építész Úrnak mindaddig ki nem fizettetik a Kápolna tökéletes elkészítés után, míg a kápolnát Ybl Úr és Karl György Úr mint kápolnaépítési  felügyellő jól elkészültnek  nem nyilatkozzák.”

1862. április 21-én: „A szerződések felolvastattak és mindenbeni helyben hagyás mellett aláirattak,..” Majd 1862. április 27-én: „Gondnok Úr jelentése helyeseltetvén, Tdő Plébános Úr megkéretett, hogy a templomban a pörsöly és rajzok kitétele mellett a hiveket adakozásra serkentse fel…”

1863. március 19-én: „Minthogy a kápolna már jobbára felépülne, az építőmester pénzbeli szükségét jelentette.” … „ A Választmány meggyőződött arról, hogy az építés nagy sikerrel halad, pénz hiánya tekintetéből oda járult véleménye, miszerint az itteni Takarékpénztárból 1000 új forintokat kell kérnie, minthogy a küldöttség kért is és több tagok aláírásával ki is adatott…”

A csodás kis kápolna elkészült, 1863. április 6-án Farkas Imre püspök felszentelte.

Hübner Ferdinánd építőmester idővel a pénzéhez jutott, de a jószándékú, istenhívő külvárosi kisemberekből álló társulat Karl György építőmester felé összegyűlt tetemes összegű tartozása még évekig a jegyzőkönyvek állandó témája volt, nem győzve közben hálálkodni Karl György nagylelkűségéért, amiért mindig elviselte a majdani törlesztés buzgó ígéretét.

Az iratanyag 1875-ig tartó részében Ybl Miklós neve többször nem szerepelt.

Bejutva, a díszes kápolna belseje sokkal egyszerűbbnek tűnik, bár a hajó elejében a szentély egy igen hangsúlyos, dekoratív diadalív-építmény mögött bújik meg. A fából készült, fehérre festett, aranydíszítésű, falszerű oltár bizonyára az 1875-ben pusztító tűz után került oda. A 160 év alatt a belsőt már többször átfesthették, most éppen borsózöld a falak színe. A lábazaton körben lambéria takarja a valószínűsített foltokat, vakolati mállásokat. A helybéliek szerint a kicsi karzatot utólag építették be. Nyitott fedélszék, acélerősítésű faszerkezet tartja az alulról fával burkolt nyeregtetőt. Elbeszélésekből kiderült, hogy már többször szükség volt a cseréjére. Viszont a főállásokat tartó tömör, íves fakonzolok díszes kidolgozása még az építéskori romantikát idézi. Az oltárépítmény, a mellékoltárok és a belső berendezés avatott művészettörténészi vizsgálatot igényel, mint ahogy a festékrétegek alatti eredeti felület megkutatása is hozhat még meglepetéseket.

A Csutora temető kápolnája nem műemlék. Ybl Miklós gazdag munkásságának 160 év után felfedezett kis „ékszerdoboza” kívül-belül megérett a teljeskörű, igényes felújításra, valamint az építészeti és szülővárosi köztudatban a méltó megbecsülésre.

Székesfehérvár, 2025. március 3.

Csutiné Schleer Erzsébet