Pálffy Pálné grófnő palotája

Özvegy Pálffy Pálné Károlyi Geraldine az 1860-as években vásárolta meg a nagyméretű saroktelket Ybl Miklóstól és Wechselmann Ignáctól. 1867-1869 között épült fel bérpalotája, melyet Ybl irodájával terveztetett meg. Ybl 1867. július 13-án folyamodott építési engedélyért, melyet a tanács csak néhány észrevételezett hiányosság pótlása után adott meg.

Az épület telken való elrendezése és alaprajza szokatlan: a két egymás mellett eltolt téglalap alaprajzot mutató épület úgy került elhelyezésre, hogy a telek utcai sarokrészén előkert, az átellenes belső sarokrészén pedig belső udvar került kialakításra. Az épület homlokzatalakítása visszafogott: a kváderezett falfelületen szegmensíves záradékú, profilozott keretű ablakok láthatóak. A homlokzatoknak a sarokarmírozás és az erőteljes osztópárkányok adnak plaszticitást. Az épület francia mintákat követve beépített manzárdtetővel került kialakításra. Ybl a szokatlan alaprajzhoz többféle belső kialakításról is készített terveket. A palota elrendezésében a megrendelő városi rezidenciáját és bérházát kellett egy fedél alá hozni, ez viszonylag bonyolult alaprajzi elrendezést eredményezett. A reprezentatív funkciókat a magasföldszintre helyezték el, az első emelet a család lakóhelyeként szolgált, a felsőbb szinteken bérlakások voltak kialakítva. Az épület Ötpacsirta utcai bal szélső tengelyben nyíló főbejáratának kapualjából jobbra előlépcső vezet fel az előcsarnokba, ahonnan az utca felé a reprezentatív terek, hátrafelé pedig az első emeletre vezető főlépcső található, mely a tulajdonos első emeleti lakásához vezet. A felsőbb szintek bérlakásaihoz az előcsarnokból a kapualj felé nyíló, külön megközelíthető lépcsőházon keresztül lehet eljutni. A visszafogottabb külső mögött az épület belső terei gazdagabb kialakítást kaptak, szintén a francia rokokó stílusában. Az Ybl-hagyatékban nemcsak az engedélyezési tervek maradtak fenn, hanem a majd nyolcvan tervlap között kiviteli tervek, azok részletrajzai is nagy számban őrződtek meg. E részletrajzok között a rokokó stukkódíszek és faragványok rajzai és nyílászárók metszetrajzai egyaránt megtalálhatóak. Az épület belső tereinek egy része még ma is őrzi eredeti stukkódíszes és faburkolatos kialakítását, építés korabeli nyílászáróit. Az épület szokatlan alaprajzi elrendezésből adódott többek között az is, hogy a Reviczky utcai szárny földszintjének utcai helyiségében, a szomszéd ház tűzfala mellett helyezték el a hat lóra való istállót. Az építési engedély a terveken szereplő istálló megépítését határozottan megtiltotta, mint azonban ez a későbbi iratokból kiderül, az istálló ennek ellenére megépült. A szomszédos házak tulajdonosai ez ellen azonnal panasszal éltek, és bár az ügy hosszasan elhúzódott, végül 1870-ben végzés született, mely szerint Pálffynénak meg kell szüntetnie az istállót. A végzés ellen Pálffyné különösen azért emelt kifogást, mert annak idején lakhatási engedélyt a tanácstól megkapta, anélkül, hogy az istálló ellen kifogást emeltek volna. Intézője végül benyújtotta az istálló átalakítási terveit, melyben az utcára néző ablakokat befalazták, a szomszéd felé pedig egy kisebb tárolóhelyiséget alakított ki, hogy az istálló ne érintkezzék közvetlenül a szomszéd ház falával. E terveket nem Ybllel készíttették el, azokat Dötzer Ferenc szignálta. Az épületen ezután sokáig csak kisebb változtatások történtek, a két világháború között az épületbe költöző Márta Ápolónő Egyesület azonban már jelentős átalakításokat hajtott végre rajta. A II. világháború utáni helyreállításkor a Reviczky utcai szárny egy részét a szomszéd házhoz csatolták. Az épület ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének ad otthont.

Gömöry Judit