Római katolikus templom, plébánia- és iskolaépület , Fót

A fóti plébániatemplom a magyar romantikus építészet legkiemelkedőbb egyházi épülete. Gróf Károlyi István (1797–1881) megbízásából a még pályája elején állt Ybl Miklós tervezte meg. Károlyi Rómában került kapcsolatba a nazarénus művészekkel, akik az egyházi festészetet a kora reneszánsz hagyományai alapján kívánták megújítani. Lányának, Erzsébetnek, majd második feleségének, gróf Esterházy Franciskának a halála után, 1844-ben visszaköltözött hazájába. Ybl Miklós 1845-ben kapott megbízást Károlyitól a fóti régi templom átépítésére és családi pantheonnal való kibővítésére. Az építtető egy római ókeresztény bazilikát vett mintául, az építész viszont a német román kori templom romantikus átfogalmazásából indult ki. A mai templom helyén kétboltszakaszos, egyhajós, íves szentélylezárású egytornyú barokk templom állt. Az első tervváltozat szerint a korábbi templom tornyának és hajójának felhasználásával két új torony és új szentély épült volna az együttes tengelyében lévő templomhoz, majd ehhez egy árkáddal görögkereszt alaprajzú mauzóleum csatlakozott volna a főtengelyben. Kétoldalt pedig hasonló árkádok kötötték volna össze a templomot a plébániával és az iskolával. A második terven a templom szentélyét félköríves apszis zárja le, tengelyében nyolcszögletű toronnyal. A mauzóleum itt a templom egyik oldalán helyezkedik el. A négyzet alakú térhez a kriptába levezető íves lépcsőkarokat magában foglaló félköríves bővítmény csatlakozik. Ez utóbbi már a templom végleges megoldását előlegezte meg. A mauzóleum és a templom bal oldalán álló plébánia itt is árkádokkal csatlakozott volna a templomhoz. Az alapvetően aszimmetrikus elrendezési tervet azonban Ybl elvetette, s végül az árkádok és az önálló mauzóleum elmaradt, illetve az utóbbi módosulva belekerült a templomhajó alá (ezért a régi templomot 1847–48-ban le is bontották). A templom két oldalán szimmetrikusan helyezte el az iskolát és a plébániát. A templom építése 1848 nyarán félbeszakadt. Károlyi a szabadságharcban saját huszárezrede élén vett részt, amiért kétévi várfogságot kapott. Az építkezés így csak 1851–1855 között fejeződött be, majd a Szeplőtelen Fogantatás-dogma kihirdetésének első évfordulóján, 1855. december 8-án áldották meg. Az építészeti együttes két másik épülete, a plébánia és iskola 1845-ben épült meg.

A templom építészeti kialakítása egy románkori kegyúri templom gondolatát újítja fel. A szentély ugyan az altemplom miatt emelt szintű, de a hajótér alatt is van tér: a kripta. Ybl a szentély két oldalán a mellékhajók folytatásában levő tereket eredetileg el akarta különíteni, innen indult volna az egyik oldalon az altemplomba vezető lépcső, emeletén pedig az építtető oratóriuma lett volna. A mai elrendezésben az altemplomot a szentély felől és kívülről, a hátsó tornyon át is meg lehet közelíteni. A templom háromhajós, a mellékhajók egfyenes záródásúak, a síkmennyezetes főhajót félköríves apszis zárja le. A szentély emelt szintű, alatta helyezkedik el az altemplom, a hajók alatt pedig a Károlyi-kripta kapott helyet. A fóti templom alaprajzi elrendezése, a háromhajós bazilikaforma, a főhajónál rövidebb egyenes záródású két mellékhajó, a kripta feletti emelt szentély német román templomok elrendezésére, pl. a quedlinburgi St. Servatiuskirchére emlékeztet. Ezek mellett hatott a fótira a müncheni Residenz Leo von Klenze által tervezett kortárs Allerheiligenhofkirchéje (1826–37) is. Épületünk a félköríves romantika romanizáló, ún. kubusos stílusirányába tartozik: a tornyok hasábformája és sisaknélkülisége, a főhomlokzat oromzatának vízszintes lezárása, az alacsony hajlású nyeregtető révén. A templomot Ybl kiemelte környezetéből, s a két melléképülettel együtt szigorúan szimmetrikus kompozíciót alkot. A háromhajós, emelt szentélyes, síkmennyezetes bazilika színgazdag belsejének összhatása, gazdag díszítettsége és a részletek középkori kidolgozottságú mívessége a legnagyobb értékei az épületnek, ahol a festmények kivételével mindent Ybl tervezett. A polikrómia ruskini elve itt maradéktalanul érvényesült. A fóti templom dekorációja és ikonográfiai rendszere az épületet igazi összművészeti alkotássá teszik.

A templom nemcsak új művészi törekvések, de aktuális teológiai mondanivaló hordozója is lett. Titulusa – amely köré a templom díszítésének programja épül – nem véletlenül lett „Szeplőtelen Fogantatás”. Az akkori pápa, IX. Pius egyik legfontosabb tette a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése volt. (1854. december 8.) Carl Blaas 1850-ben festette meg a főoltárképet, eszerint a templom titulusa már ekkor el volt döntve. A nazarénus Blaast Károlyi a fóti templom oltárképeinek és falképeinek megfestésével bízta meg, amely így a nazarénus művészeti ideál magyarországi képviselőjévé válhatott. A nazarénus művészet szellemének befogadásában Károlyi és Ybl nyilván egyetértett: itt találkoztak Károlyi itáliai és Ybl müncheni élményei. A templomdekoráció ikonográfiai rendszerét az aktuális egyházi mondanivaló határozza meg, fő témái: Mária kultusza és az Egyház. A főhajót geometrikus mintákkal díszített kazettás famennyezet zárja le. A mindent beborító gazdag ornamentika és a díszes berendezési tárgyak díszítette templomteret is felülmúlja díszességében a jobb oldali toronyalj Szt. Lucentius-kápolnája, amely sztalaktitos kupolájával az iszlám építészetre emlékeztet. A templom „égi” (arany) és „földi” (polikróm) szférája után az altemplom és a kripta színvilága visszafogott. Az altemplomba levezető lépcsőnél egy Károlyi-címeres kapukeret a „Halál kapujaként” értelmezhető. Az ablakokkal megvilágított altemplom világos optimizmusával a feltámadás reménységében született. Hátsó falánál az Utolsó Ítélet-angyala, mellette Károlyi tragikusan fiatalon elhunyt leányának, Erzsébetnek szobra és az oltármenza mögötti feltámadt Krisztus ülő szoboralakja Pietro Tenerani művei. Az oszlopfőket angyalok és az álmot és halált szimbolizáló mákgubók díszítik. Az altemplomból nyíló, rácsokkal elzárt Károlyi családi kripta a legsötétebb tér, kétoldalt nyíló fülkékkel. A templom külsejének ikonográfiájában a fő helyet ugyancsak a Mária-ábrázolások foglalják el. Az oromzat csúcsán Anton Fernkorn Immaculata-szobra áll (1853), a kapu lunettájában Josef Gasser visszafogott Királyok imádása domborműve kapott helyet. A kapu két oldalán Szt. István és Szt. László szobrai állnak.

Iskola- és plébániaépület

Ybl végleges tervein szimmetrikusan helyezte el a templom bal oldalán a plébániát, a jobb oldalán az iskolát, amelyek 1845-ben épültek meg. A melléképületek homlokzati kialakításai megegyeznek. A főhomlokzati középrizalitok háromtengelyesek: a nyitott félkörívvel lezárt árkádsor felett körablak nyílik, a háromszögű oromzatok csúcsán Szent Péter (plébánia), és Szent Pál (iskola) szobrai állnak. A két oldalsó főhomlokzat-szakaszon két-két félköríves záródású ablak töri át a falat. Az alaprajzi kialakítás kéttraktusos, a plébániaépületnél a földszint alatt alagsor is épült, az iskolaépület földszintes.

Farbaky Péter