Épületleírás
A Veres Pálné (korábban Zöldfa) utca 12. és az Irányi (korábban Kalap) utca 25. címek alatt, a két utca sarkán egykor álló klasszicista saroképület 1858-ban került Károlyi István tulajdonába. Az alápincézett, egyemeletes, körülépített udvarú lakóház átalakításhoz Ybl 1865-ben készített terveket. Az eredeti épület a telek keleti oldalán lévő udvari részén, valamint az északi és nyugati utcafronton álló szárnyak alatt volt alápincézve. Az épület bejárata a hattengelyes Zöldfa utcai homlokzat negyedik tengelyében nyílott. A tizenhárom tengelyes, szabályos tengelyosztású Kalap utcai homlokzat vakablakokkal és ablakokkal volt tagolva, s a belső térosztás nem tükrözte a homlokzati nyílásosztást. Az épület Zöldfa utcai szárnya kéttraktusos, míg a Kalap utcai szárny, valamint az udvari szárnyak egytraktusos kialakításúak voltak. Az épület főlépcsőháza a kéttraktusos Zöldfa utcai szárny udvari traktusában, a kapualj udvari oldalától északra volt kialakítva, ahol kétkarú, U alakú, orsótér nélküli lépcső vezetett az emeletre, s innen az emeleti terek megközelítésére szolgáló udvari külső folyosóra.
Az Ybl-hagyatékban fennmaradt vázlatterv-sorozat az épület szintjeit ábrázoló viszonylag sematikus, léptékvonalzóval ellátott kótázatlan felmérési rajzokat tartalmaz. Az átalakítási terv ezek közül az emeleti szint felmérési rajzára grafittal felrajzolt vázlat formájában készült el. Bár az átalakítási terv vázlata a földszint vonatkozásában nem készült el, értelemszerűen azt kell feltételeznünk – már csak a lépcsőház tervezett átalakítása miatt is –, hogy az átalakítás a földszintre is kiterjedt, vagy kiterjedt volna az eredeti szándék szerint.
Az emeleti szint felmérési rajzára felvázolt átalakítási elképzelés szerint az épület Zöldfa utcai szárnya szinte teljesen újjáépült volna. Az eredetileg kéttraktusos, az utcai traktusban szalonként, az udvariban lépcsőházként és lépcsőházi előtérként megépített szárnyrészt két nagyobb traktusmélységű szalonná alakították volna át, s az udvari ablaktalan szalontól keletre, a Zöldfa utcai szárny udvari oldalára egy háromkarú, U alakú, négyzetes pihenőkkel ellátott, tágas, nyitott orsóterű reprezentatív lépcsőház épült volna fel, az udvar felé pillérek közötti nagy nyílásokkal megnyitva. Az északi utcai szárny egytraktusos, udvari külső folyosós elrendezés helyett udvari külső folyosóval is ellátott belső oldalfolyosós rendszerrel épült volna meg differenciáltabb térhasználatot téve lehetővé. Az északi utcai szárnyban, az újonnan építendő lépcsőháztól északra hálószoba és mellékhelyiség csoport épült volna, tőle keletre pedig két szoba és egy gardrób kialakításával alakult volna ki egy tágasabb lakosztály. Az épület déli udvari szárnya nagyrészt változatlan maradt volna, csupán a nyílás és a harántfal rendszer került volna átalakításra . E szárnyban a födémet áttörve a földszintről megközelíthető tálaló és kamra került volna kialakításra, amelyektől nyugatra étkező, keletre szalon és írószoba jött volna létre. A keleti udvari szárnyon csupán kisebb átalakításokat tervezett az építész, itt a harántfal rendszer is nagyrészt változatlanul került volna megtartásra, csupán a keleti és déli szárny csuklópontján lévő térben épült volna ki egy fürdő és mellékhelyiség csoport, amely a keleti szárnyban kialakított hálóval és gardróbbal kiegészített lakosztályt képzett.
A csupán vázlatban fennmaradt tervezett nagyarányú átalakítás tényleges lefolyásáról nincs biztos adatunk, az bizonyos csupán, hogy az épületben Ybl tervei alapján 1865-ben, az Építő Bizottmány 573/1865 számú engedély alapján egy előszoba és fölötte egy zárt, üvegezett folyosó készült. A hagyatékban fellelhető iratok közül is csak az erre az építkezésre vonatkozó árajánlatok, költségvetés azonosíthatók egyértelműen. 1870-ben Károlyi istván Dötzer Ferenccel alakíttatott ki a Zöldfa utcai palotában a korábbinál reprezentatívabb lépcsőházat - Ybl vázlattervei tehát feltehetően ez utóbbi dátumot megelőzően születtek. Az 1900 körül lebontott klasszicista eredetű épület helyén ma Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint 1910-1911-ben épült lakóház áll.
Gömöry Judit
Bibliográfiai adatok
Éble Gábor: Egy régi pesti palota. Budapest, 1911.