Római katolikus templom, Újpest

Az újpesti római katolikus egyház története 1833-ra nyúlik vissza, amikor a mai Baross utcában kápolnaépítésbe fogtak. A Károlyi István támogatásával felépült kis templom az 1880-as évekig állott fenn. Eleinte a fóti plébánia alá tartozott, majd 1870 februárjától önállóságot kapott. 1873-ban új épületet emeltek Újpesten a plébánia és az iskola céljaira, amely a miséknek is sokszor helyet adott, mivel a kápolna mérete és elhelyezkedése miatt nem volt alkalmas mindennapi használtra. Károlyi István 1874-ben lemondott a kegyúri jogról, így az a váci püspökre szállt át, amelyet tőle az egyháztanács vett át. Az egyháztanács legfőbb törekvése ettől kezdve a megfelelő templom felépítése volt, mivel a temetőben levő régi kápolna már nem volt képes befogadni a hívők tömegét. Illek Vince káplán – a későbbi plébános – sorsjátékot szervezett a templomépítés javára, amivel 20000 forintot nyertek az építés céljára. Ebből az összegből a Károlyi István által adományozott telekre egy bazárt építettek, hogy a bevételből finanszírozhassák az építkezést. 1875. szeptember 20-án hozzákezdtek az építkezéshez, mivel azonban Károlyi István és Peitler Antal váci püspök az ígért anyagi támogatást mégsem adták meg, hamarosan megakadt, és egészen 1880 februárjáig szünetelt. 1879-ben egyes források szerint Károlyi István, mások szerint fia, Károlyi Sándor azt az ajánlatot tette az újpesti egyháztanácsnak, hogy anyagilag támogatják a megkezdett templomot befejezését, ha az egyháztanács az eredeti építési tervtől eltér, és kisebb templommal is megelégszik. A Bauzeitung für Ungarn számol be arról, hogy Károlyi István Ybl Miklóst bízta meg az Újpesten megépítendő római katolikus templom terveinek elkészítésével.

Ybl 1879-es keltezésű terve két változatban készült. Iványi János szerint egy korábban megkezdett és évekkel ezelőtt abbahagyott építkezés áttervezésére kérhette fel Yblt Károlyi István. Ybl szignója több tervlapon is szerepel, dátum azonban csak néhány ábrázoláson. Ezen egy háromhajós, bazilikális elrendezésű, ókeresztény és román templomépítészet formáit megidéző templomépület látható, középső félköríves záródású szentélyéhez összetett tömegű nyaktaggal kapcsolódó erőteljes toronnyal. Ehhez a két, 1879. március 22-én készült akvarellhez több tervlap is tartozik még. Szintén ekkor készült ugyanerről az épületről egy homlokzati rajz, egy alaprajz és egy metszet. Egy hasonló, román-ókeresztény stílusú tervvariációban, melynek tervlapjain datálás nem található, egy szinte teljesen azonos elrendezésű templom szerepel, a szentélyhez csatlakozó torony helyett az egyik oldalhoz csatlakozó a toronnyal. E tervlapokon szignó és dátum nem látható. Fennmaradt a hagyatékban még további két alaprajz, melyeken az előző két tervvariánshoz tartozó egy-egy alaprajz látható, rajtuk világos vörös színnel szerepeltetve egy a szentély irányában jóval nagyobb méretű, nyolcszög öt oldalával záródó főszentélyű, támpilléres templom terveit. Bár az egyik tervlapon a félköríves szentélyzáródású épület alaprajza fekete színnel került jelölésre, ami az általánosan elfogadott építészeti jelkulcs szerint a már fennálló épületek, épületrészek színe szokott lenni, ez esetben ez nem így van. Ybl Ervin feltételezte, hogy e rajzok egy középkori templom átépítésére vonatkozhatnak. Tekintettel a templomépítés ismert történeti hátterére, igazat kell adnunk Iványi Jánosnak, aki úgy gondolja, hogy Károlyi azzal a szándékkal rendelhetett Ybl-től terveket, hogy az 1875-ben megkezdett, túlzottan grandiózus, neogótikus templom helyett egy költségkímélőbb változatott tervezzen, a már fennálló alapozás vagy falak felhasználásával. A ma fennálló épület alapján úgy tűnik, a templomot mégis az eredeti elképzeléshez hasonlóan építhették fel, legalábbis méreteit és arányait tekintve. A templom 1880-as befejezését egyes szakirodalmi és helytörténeti források Kauser József, mások Bachmann Károly nevéhez kötik.

Gömöry Judit