Nemzeti Múzeum (több díszítési, átalakítási munka)

A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1837-1846 között épült fel Pollack Mihály tervei alapján. Ybl Miklós 1832-1835 között dolgozott Pollacknál, biztosan tudható azonban, hogy 1840-ben – Ybl müncheni tartózkodása idején – Pollack feladatot adott neki a múzeummal kapcsolatban: készítse el a díszterem kifestési tervét. Ybl a mennyezet gerendázatára firenzei quattrocento virágornamentikát, a mennyezet alatt körbefutó frízre pedig reneszánsz folyondármotívumot képzelt el. A gerendák között kazettákban a kultúra egyes területeinek szimbólumait helyezte el. Ybl e tervére a müncheni akadémia nazarénus festői, elsősorban Peter Cornelius művei voltak nagy hatással.

A Nemzeti Múzeum 1846-ban megnyitotta kapuit, de egyes befejező- és díszítőmunkák, valamint a tárak berendezésének elkészítése még hátra voltak. A múzeum telke köré tervezett kerítésnek csak a Múzeum körúti oldala készült el, a többi utca felől csak egy ideiglenes deszkakerítés határolta a kertet. A szabadságharc, illetve az azt követő évek nem adtak lehetőséget a  munkák befejezésére. 1852-ben Ferenc József elkötelezte magát a múzeum támogatása mellett, a Helytartótanács azonban nem folyósította az épület teljes befejezéséhez szükséges összeget.  1859-1860-ban végül közadakozás útján gyűlt össze az épület díszítőmunkáihoz szükséges összeg. A múzeum dísztermeinek „ékesítésére” valamivel több mint fél év alatt 22 204 forintot gyűjtöttek össze a gyűjtést kezdeményező pesti hölgyek. Az összegyűlt adományokból nemcsak a már meglévő díszterem berendezésére futotta, ezen kívül a múzeum könyvtárának két termét is feldíszítették. E két termet Széchenyi Ferencről nevezték el, akinek portréja az egyik terem faburkolatában kapott helyet. A terem terveinek elkészítésére Ybl, a kivitelezésre Szabó József asztalos kapott megbízást. A hivatalos felkérést Pompéry János, a múzeum díszítésére létrehozott „Középponti Tanácskozmány” titkára 1860. április 21-én szignálta. A felkérésben három feltételt kötöttek ki: a terem berendezése a múzeum "styljével" összhangban legyen kialakítva, a szekrények tervezésekor számolni kell az országos címerek, valamint Széchényi Ferenc arcképének elhelyezésével. A termek 1863 májusára készültek el, de a hivatalos átadásra csak két évvel később került sor. Ybl tervei nem maradtak fenn, de a könyvtárterem ma is nagyrészt eredeti formájában áll fenn. A kisméretű terem oldalfalait teljes magasságban tölgyfa burkolattal látták el, a faburkolat erőteljes párkány felett a boltozaton is folytatódik. A reneszánsz  tagozatokkal tagozott faburkolatban a könyvszekrények egyes szakaszait kompozit fejezetű hermapilaszterek választják el egymástól, a szekrényeket konzolos párkány zárja le. Széchényi Ferenc portréjának a két ablak között alakítottak ki keretet, alatta konzolasztallal, felette címerpárral. Ybl Ervin erős kritikával illeti a terem kialakításának egyes részleteit, összességében azonban egyetérthetünk az egykorú ismertetővel: „Általában az egész jól van rendezve, […] s maradandó benyomást tesz a belépőre”. E terem megtervezése után vállalta el Ybl az épület első felújításának irányítását. 1862-ben bizottságot hoztak létre az épületen elvégzendő befejező munkálatok és szükséges javítások koordinálására. A felújításhoz szükséges összeget végül csak a felújítási program minimalizálását követően kapták meg az uralkodótól, 1865 tavaszán. A munkálatok 1866 nyarára fejeződtek be. Ybl Miklós az elvégzett munkáért 2000 forint munkadíjat kapott, valamint néhány hónappal később még mintegy 260 forint jutalmat. Ekkor sor került a tetőzet és a homlokzatok felújítására, arról nincsenek pontos információk, hogy a belsőben ekkor milyen munkálatok végeztek. Egy 1870-es forrás utal arra, hogy Ybl például a lépcsőház boltozaton is végzett javításokat.

Az 1861. március 15-ei a pesti közgyűlésen az országgyűlés helyszínének megfelelő helyszín kiválasztására kijelölt bizottság a felsőház számára a Lloyd-palotát, a képviselőház számára a Nemzeti Múzeum épületét javasolta. E döntést követően a múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston (1799-1873) azonnal intézkedett a múzeum dísztermének ülésteremmé való alakításáról, amit ugyan a Helytartótanács az uralkodói jóváhagyásáig felfüggesztette, mégis hamar elkészülhetett. 1861-ből Yblnek háromféle tervét is ismerjük az országgyűlés elhelyezésére vonatkozóan, ám ezek egyike sem egyezik meg az egykorú ábrázoláson látható verzióval. 1861 augusztusában Ferenc József feloszlatta az országgyűlést, összehívására legközelebb 1865-ben került sor. Feltehetően ekkor alakították át a díszterem berendezését Ybl tervei nyomán. Az átalakításra vonatkozóan két tervlap maradt fenn a hagyatékban. Az egyik a terem középső, oszlopsorok közötti szakaszának földszinti alaprajza, a másik az elnöki emelvény terve. A hosszoldalon lévő bejárattal szemben, középen – a korábbival azonos helyre – helyezkedett el az elnöki emelvény, amelyet a pulpitus magasságán kívül a mögötte lévő falra, két pilaszter között elhelyezett, oromzatos faburkolat tett kiemelt ponttá. Az elnöki emelvény által kijelölt középpont felől kifelé emelkedő elhelyezésben kétoldalt egy-egy egyenes, hátrébb egy-egy negyedköríves elrendezésű padsor helyezkedett el. A terem két oldalán, a rövidebb oldalfalak előtt oszlopsorral leválasztott karzat volt található, benne – szintén rozettás mellvéd mögött – padsorokkal.  A fénykép tanúsága szerint itt a középtengelyben – legalábbis egyik oldalon – egy baldachinos páholy is helyet kapott. A terveket korábban 1861-re datálták, de egy 1861-es ábrázoláson látható a terem akkori, négy egyenes padsorból álló berendezése.

Ybl eközben a múzeum számára egyéb tervezési munkákat is végzett. Már az 1850-es évek végén felmerült, hogy a múzeumot három oldalról övező, igénytelen, eredendően csak ideiglenesnek szánt deszkakerítés helyett szilárd anyagú kerítést építsenek. Az 1861-es országgyűlésen Reitter Ferenc felhívta a figyelmet a problémára, Kubinyi Ágoston igazgató pedig 1862-ben beadvánnyal fordult Pálffy Móric királyi helytartóhoz. Azzal a kéréssel fordult az uralkodóhoz, hogy nyújtson anyagi támogatást a múzeum kerítésének elkészítéséhez. Válasz a kérésre ekkor nem érkezett. A Múzeum utcai paloták építéséhez kapcsolódóan 1863-ban ismét felmerült az igényesebb kerítés szükségessége, a múzeum azonban csak 1865-ben kapott olyan támogatást, amelyből végre a kerítés építését finanszírozhatta. Ybl 1865. június 19-én nyújtotta be Pest Város Tanácsához az építési engedély iránti kérelmet, két tervlapot mellékelve. E tervlapok ma már nem fellelhetőek. Ybl hagyatékában maradt fenn a múzeumépület telkének helyszínrajza, melyen a tervezett kerítés pontos nyomvonala látható, az elhelyezni tervezett kerítésoszlopok helyének jelölésével. A mai Múzeum körút felől meglévő kerítést a rajzon fekete színnel jelölték, a többi utcával határos oldalon az újonnan építendő szakaszokat vörössel. A különféle kialakítású kerítéspilléreket különféle betűk jelölik a terven. A Múzeum körúton már meglévő kerítéshez képest annyi változtatást eszközölt, hogy a Múzeum körút felőli egyöntetűen alacsony, vörös mészkő lábazat helyett jóval magasabb, fehér mészkő elemekkel fedett tégla lábazatot tervezett. 1865 júniusában már bontották a deszkakerítést, júliusban már az alapozási munkák folytak, a kerítés teljes egészében októberre készülhetett el. A kőművesmunkákat Wagner János építőmester vezette, a vaskerítést Kern István pesti lakatosmester készítette. A kerítés festési munkáit – a régi kerítés újrafestésével együtt – Mészáros József végezte el. Ezt a kerítést láthatjuk az épület körül ma is: a téglalábazatot síkban tartott, váltakozó magasságú kőelemek zárják le, a tagolatlan pálcás korlátelemeket egy vastagabb, négyzetes tartópillér után két vékony, tobozdíszes vékony tartóelem követi. Ybl terveit még az építés idején annyiban módosították, hogy a kerítésen még egy kaput nyitottak a mai Bródy Sándor utca felől, az akkoriban épülőfélben lévő Ideiglenes Képviselőházzal szemben, így biztosítva az átjárást az országgyűlés két ülésterme között.

Gömöry Judit