Alkotások

Magyar Tudományos Akadémia bérháza

Az Akadémia palotája végleges helyének meghatározása után nyilvánvalóvá vált, hogy a rendelkezésére bocsátott telektömb nagyobb a palotához szükséges területnél, ezért Henszlmann Imre már az építési programban is foglalkozott egy bérház felépítésével, amelyben azonban nem csak lakásokat, hanem közösségi tereket is el kívánt helyezni olyan kulturális ágazatok számára, mint a képzőművészet és a zene, amelyek nem jelentek meg az Akadémia testületén belül.

Tabáni bölcsőde

Az intézmény Tabán területén való felállítását többen már 1880-ban szorgalmazták, mivel itt elsősorban szegényebb családok laktak, és a gyermekhalandóság aránya kiugróan magas volt. 1884. május 11-én adták át a "tabáni bölcsőház" épületét. Az eseményről több lap is beszámolt. Egyes cikkek részletes beszámolót közöltek, melyben - az ünnepségen megjelent előkelőségek felsorolásán kívül - az épületre vonatkozóan csak annyit tudunk meg, hogy az "nagy és díszes" volt.

Ferencvárosi római katolikus plébániatemplom

Pest Ferencváros külvárosának első, falusias templomát 1822-ben emelték, de a városrész 1865-re kinőtte. Az új, jóval nagyobb templom tervezésére három építészt is felkértek, elsőként Feszl Frigyest, majd Ybl Miklóst és Steindl Imrét. A két utóbbi Friedrich Schmidt-tanítvány közül Ybl neoromán, Steindl neogótikus templomot képzelt el, végül Yblt kérték fel a templom megtervezésére. A Wagner János vezette kivitelezési munkálatok a kiegyezés évében, 1867-ben indultak meg, 1872-ben azonban a finanszírozás nehézségei miatt félbeszakadtak.

Erzsébet sósfürdő

Az Erzsébet Sósfürdő a mai Tétényi úti Szent Imre kórház területén állt, itt tárták fel az Erzsébet -, az Ilona- és a Hunyadi Mátyás-forrást. Ettől délre, a Tétényi út nyugati oldalán további öt forrás működött. A budai keserűvizekről először Franz Schams tett említést Buda városáról írt könyvében 1822-ben. Az Erzsébet-forrást Unger Ferenc gyógyszerész fedezte fel 1855-ben, és fürdőházat is létesített mellette.

Eötvös József szobrának talapzata

1871. február 2-án 58 éves korában elhunyt báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke. Pest város közgyűlése már a hónap végén elhatározta, hogy méltóképpen megörökíti az író és államférfi emlékét, a szobor felállításának ügyét pedig az Akadémiára bízta. A testület március végén gyűjtést indított. Pest városa öt, míg Sina Simon (1810–1876) az egykori Eötvös-birtok korabeli ura három ezer forinttal járult hozzá a költségekhez. Erzsébet királyné ezer forintot adományozott a nemes célra.

Dlauchy Károly háza

Pest város tanácsa 1863. január 9-én járult hozzá, hogy Dlauchy Károly lakatosmester Mészáros utca 23. számú telkét kettéválasszák. A telek a mai Vámház körút és Lónyay utca sarkán található. Ybl először a saroktelekre tervezett kétemeletes bérházat, amelynek építési engedélyét a városi tanács 1863. február 17-én adta ki. A Vámház körúti homlokzaton, az enyhe kiülésű rizalit tengelyében van a főbejárat, amelyet rusztikázás vesz körül. Az első emeleten a két középső ablak között levő díszített mező hangsúlyozza a középtengelyt. Az utcai szárnyak két menet mélységűek.

Budai Takarékpénztár székháza

A Lánchíd 1849-es és az Alagút 1857-es átadása után alakult ki a budai rakpart mellett a téglalap alaprajzú, kicsit szűkös Lánchíd tér. A Budai Takarékpénztár és a Magyar Tudományos Akadémia épületei a magyarországi neoreneszánsz építészet legkorábbi alkotásai voltak, sajnos az Ybl-épület ma már nincs meg. 1860. augusztus 27-én kezdődött el az építkezés, a kivitelező mester Diescher József volt. Kétemeletes, belsőudvaros egykori épületének telke a tér északnyugati negyedét alkotta, főhomlokzata kelet, a Lánchíd felé nézett.

Degenfeld-Schomburg Imre gróf palotabérháza

Az építtető Degenfeld-Schomburg Imre gróf (1810–1883) Degenfeld Miksa Kristóf (1766–1815) és Teleki Anna grófnő házasságából született. Imre azzal vívott ki magának közmegbecsülést, hogy az 1850-es években bátran kiállt a szabadságjogok mellett, s ezzel sokaknak példát is mutatott. Az egyik legjelentősebb tokaji szőlőbirtokosként ő alapította 1857-ben a Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületet. Családja mindig szoros kapcsolatban állt a református egyházzal. Imre 1859-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka lett. Bökönyi Bek Paulinát vette feleségül.

Oldalak