Kép

Épületleírás

A Margitszigetet Lipót császár és király 1790-ben Sándor Lipót főherceg nádor mulatóhelyéül jelölte ki, amelyért az államkincstár bérleti díjat fizetett. Halála után József nádor birtokába került, aki a polgárok számára is nyitott pihenőhellyé kívánta alakítani. A 19. században a sziget területe a mainál kisebb volt, mellette több kisebb sziget állt (északon a Fürdősziget, délen a Buda tulajdonában lévő Festősziget). A Fürdőszigeten már az 1850-es években találtak hőforrásokat. Igazán népszerűvé azonban akkor vált a sziget, amikor 1867-ben József főherceg megörökölte és megindította nyaralóteleppé való kiépítését. 1873-ban József főherceg lett a Festősziget tulajdonosa is, két sziget egyesítését így már a tulajdonviszonyok sem akadályozták. A hőforrások feltárását Zsigmondy Vilmos mérnök végezte 1866-67 folyamán. A 43 C-fokos vizet külsőleg bőrbántalmakra, ivókúraként pedig elsősorban emésztőszervi problémák ellen alkalmazták sikerrel. A forrásházban palackozott vizet bel- és külföldre is szállították.

A főherceg Ybl Miklóst bízta meg a fürdőtelep terveinek elkészítésével. Ybl első terve a sziget közepére helyezte az épületegyüttest, ez azonban túlságosan messze volt az északnyugati részén feltárt forrástól. Így a következő – és nagyobbrészt megvalósult – terv a sziget északi részére helyezte az épületeket. Dél felé épült fel a T alaprajzú, három bazilikális hajóból álló Fürdőház, középen nyolcszög alaprajzú kupolával fedve. A sziget keleti részén épült fel a Nagyszálló: eredetileg kétemeletes, kéttraktusos, téglalap alaprajzú épület, amelyet a hosszanti oldalakon 3-3 rizalit tagolt. A 162 szobás szállóban a szobák pompás berendezése, a fürdőszobákba bevezetett gyógyvíz, a földszinten a ragyogó „társalgó-terem" (Kursalon), a könyvtár, az orvosi rendelő az akkori idők minden kényelmét biztosította. A sziget északi csúcsánál helyezkedett el az egyemeletes Kisszálló, mely az előbbihez hasonló elrendezésű volt. Rizalitjait a nyeregtető síkjából kiemelkedő, oromfalas második emelet zárta le. Az északi részen épült a felsőszigeti vendéglő, árkádos, faszerkezetű verandával. Ettől délre állt a mosó- és gépház, melynek karcsú kéményét kettős vakárkádokkal tagolt pártázat zárta. Ybl az artézi víz Dunába való visszavezetését egy mesterséges vízesés építésével oldotta meg. Az építész a sziget déli részén a korábbi major épületegyüttesét alakította át: a déli oldalon épült fel a Nagyvendéglő (később Casino), az udvar északi oldalán álló épületből reprezentatív nyárilak létesült, kelet felé istálló, nyugat felé a kertészlak helyezkedett el. Az Ybl által tervezett épületek többsége elpusztult, ma már csak a Nagyszálló és a felismerhetetlenségig átalakított Nagyvendéglő áll.

Hajdú Virág

Bibliográfiai adatok

Gyalay Mihály – Szekeres József: „A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története”, Tanulmányok Budapest múltjából, XXIV. BTM 1991. 115-172. oldal.

Vadas Ferenc: A margitsuigeti Nagyvendéglő. Margitszigeti épületek. In: In: Ybl Miklós építész 1814–1891. Szerk: Kemény Mária, Farbaky Péter. Budapest, 1991. (Kiállítási katalógus) 89-97, 236-242.

Magyar Erzsébet: Kertek, parkok Buda-Pest társaséletében a 19. században. A Margitsziget, Budapesti Negyed 46. szám, 2004/4.

Rozsnyai József: Ybl Miklós 1860-as évekbeli műveinek előképeiről és stíluskapcsolatairól. Ars Hungarica. XL (2014)

Tervezés ideje
1868 - 1872
Mai településnév
Budapest
Korabeli cím
Pest
Mai cím
Margitsziget
Építtető
Habsburg József főherceg
Tervező
Ybl Miklós
Tervek levéltári jelzete
Épülettípus
fürdőépület, szálloda, vendéglő
Épület mai státusza
lebontva
Geofield

Fürdőtelep

Nagyszálló

Kisszálló

Margit fürdő

Felsőszigeti vendéglő

Nagyvendéglő

Villa